Az aranyér a végbél gyulladásos betegsége, melynek során a belső végbél vénás csomópontjai kitágulnak; bizonyos esetekben a gyulladt csomópontok kifelé eshetnek; az aranyér kombinált formái is előfordulnak.
Hogyan nyilvánul meg az aranyér?
A gyulladásos folyamatokat gyakran a kitágult vénás csomópontok vérzései kísérik. Ezzel a betegséggel a betegek nehézséget, égést és viszketést érezhetnek a végbélnyílásban, valamint fájdalmat a székletürítés során.
Az aranyér a végbél nagyon gyakori patológiája, amely férfiakat és nőket egyaránt érint. Ezt a betegséget fokozatos progresszió jellemzi; időben történő terápiás intézkedések hiányában a betegnek sürgősségi segítségre lehet szüksége. A statisztikák azt mutatják, hogy egyetlen országban a diagnosztizált aranyér eseteinek 75%-a sebészeti kezelés alatt áll. A sebészeti beavatkozások elkerülhetők, ha az aranyér kezdeti szakaszában szakemberhez fordul.
Az aranyér etiológiája és patogenezise
Az aranyér kialakulásának fő etiológiai tényezője az aranyér vénás felhalmozódásában a keringési zavar, amely disztrófiás változásokat vált ki az anális csatornán belüli csomópontokat rögzítő izom- és kötőszövetekben.
Az aranyér kialakulásában fontos szerepet játszanak a betegségre hajlamosító tényezők: az ülő életmód, a bélrendszeri rendellenességekre való hajlam (gyakori hasmenés vagy székrekedés), az alkohollal való visszaélés és a fűszeres ételek.
Az aranyér kialakulását olyan foglalkozási jellemzők is okozhatják, amelyek hosszan tartó ülést igényelnek (pilóták, sofőrök és mások). A betegség kialakulását ezen tényezőkön túl bizonyos sportágak is előidézhetik (súlyemelés, lovaglás, kerékpározás).
A női populációban az aranyér gyakran a terhesség és a szülés következménye.
Az aranyér osztályozása és tünetei
A diagnózis felállítása során a szakemberek az aranyér osztályozását használják a kóros folyamat lokalizációja tekintetében. E besorolás szerint az aranyérnek három formája van: külső (külső), belső és kombinációs (vegyes forma). A belső aranyér gyakran a belső rektális hemorrhoidalis plexusok kiterjedésének következménye, a külső aranyér pedig főként a végbélnyílás szubkután vénás plexusából képződik. Az aranyér kombinált formája belső és külső aranyér jelenlétét jelenti.
Belső aranyér
A hazai orvoslásnak a proktológia területén kialakult sztereotípiája ellenére a legtöbb külföldi szakember úgy véli, hogy a belső aranyér az aranyér diagnózisának szükséges feltétele; ilyen megfontolások alapján a külföldi orvosi gyakorlatban nem létezik elszigetelt külső aranyér fogalma. Ezért az egyedi aranyéreket „bőrcímkéknek” vagy „anális fimbriáknak” nevezik.
Kombinált aranyér
Kombinált aranyér akkor alakul ki, amikor a belső aranyér plexusok az anális csatornán túlra terjednek és egyesülnek a saphena vénákkal. Ezek a koncepciók meglehetősen ésszerűek és modernek, de jelenleg nem általánosan elfogadottak.
A lefolyás jellege szerint megkülönböztetik az akut és krónikus aranyéreket, amelyek valójában egy betegség szakaszai.
Az aranyér klinikai képét négy szakaszban mutatják be:
- Az aranyér első szakasza a végbélnyílásból származó véres váladék jelenlétét jelenti, amely jellegzetes skarlát színű és időszakos megnyilvánulásokkal rendelkezik;
- Az aranyér II. stádiumát az aranyér prolapsusa és öncsökkenése jellemzi. A vérzés nem mindig fordul elő;
- Az aranyér harmadik stádiumának előrehaladását a következő jelek jelzik: önmagukban nem csökkenthető prolapsusos aranyér jelenléte; csökkentését kézzel kell elvégezni. Vérzés is jelen lehet vagy hiányozhat;
- stádiumban a prolapsus aranyér repozíciója lehetetlenné válik.
Az aranyér tünetei
Az aranyér tünetei formájuktól függenek. Akut aranyér esetén a klinikai tünet a külső aranyér trombózisa vagy a belső trombózisos csomópontok prolapsusa.
Az aranyér trombózisának folyamatában jelentősen megnagyobbodnak, és a beteg meglehetősen intenzív proktalgiát (fájdalmat a végbélnyílásban) érez, amely a székletürítéssel fokozódik.
A krónikus aranyér fő klinikai megnyilvánulásai a következők: égő érzés és viszketés a perianális területen, epizodikus vérzések a végbélnyílásból, időszakos aranyér prolapsus. Az anális sphincter laza záródása és a végbélnyílásból származó aranyér gyakori prolapszusa esetén átlátszó nyálkás váladék jelenhet meg.
Az aranyér nagyon gyakori tünete a végbélnyílásból történő vérzés. A világ lakosságának 10%-ánál jelentkezik időszakosan a végbélnyílás vérzése, az ilyen panasszal rendelkező vizsgált betegek 70-80%-ánál derül ki, hogy aranyéres. Sajnos az ilyen tünetekkel küzdők többsége nem kér orvosi segítséget, mivel a vérzések csekélyek és időszakosak, ami önmagában is növeli az egészségi veszélyt, mivel az aranyér korai szakaszában lehetőség nyílik a műtéti beavatkozás elkerülésére. Egyes betegek zavarba jönnek a proktológushoz, vagy félnek a vizsgálati módszerektől.
Általában a vérzések a székletürítés során fordulnak elő. Ez lehet vérnyomok a papíron vagy skarlátvörös kifröccsenése a megfeszítés során. Vér is kijöhet a székletből sötét rögök formájában, ha az előző székletürítés után a végbélben marad.
A krónikus aranyér tünetei
A régóta fennálló belső aranyérrel járó aranyér krónikus formáját ezeknek a csomóknak a kifelé történő prolapszusa jellemzi. Kezdetben a csomópontok prolapsusa székletürítés vagy megerőltetés után következik be. A betegség előrehaladtával a csomópontok még tüsszögés vagy köhögés közben is kieshetnek, megszűnnek maguktól visszahúzódni, és manuális csökkentés válik szükségessé. Kezelés hiányában a kézi csökkentés nem lehetséges, a csomópontok prolapsusa állandósul. A kieső csomópontok hajlamosak a trombózisra, és súlyos kényelmetlenséget okoznak a betegnek.
Az aranyér klinikai tünete gyakran az anális viszketés, melynek oka a végbélnyílás bőrének állandó irritációja váladékkal.
Az aranyér diagnózisa
Az aranyér diagnózisa meglehetősen egyszerű, és több eljárásból áll. A páciens kórtörténetének összegyűjtése után az orvos proktológiai vizsgálatot végez. Ez a vizsgálat elvégezhető a páciens különböző testhelyzeteiben - bal oldalon fekve, háton, nőgyógyászati székben, vagy térd-könyök helyzetben. Leggyakrabban a bal oldali fekvést részesítik előnyben, mert ez a legkényelmesebb a beteg számára, de a vizsgálat különböző céljaira az orvos más-más pozíciót javasolhat.
Perianalis terület vizsgálata
A proktológiai vizsgálat kezdetén a beteg fenekét óvatosan szétfeszítik, az orvos nyugalmi, feszült állapotban vizsgálja meg a perianális területet. Ebben az esetben azonosítható a kiesett és külső aranyér, a végbélnyílás bőrének elváltozásai, fekélyek és végbélrepedések. A vizsgálat után a perianális terület tapintási vizsgálatát végzik, amely lehetővé teszi a fájdalom és a gyulladásos tömítések azonosítását.
Ujj vizsgálat
A proktológiai diagnózis nagyon fontos állomása a végbél digitális vizsgálata. A tanulmány folyamata nem igényel speciális műszeres felszerelést, és meglehetősen egyszerűnek tűnik. De a végrehajtás egyszerűsége ellenére ez a fajta vizsgálat nagyon informatív. A digitális vizsgálat lehetővé teszi, hogy információt szerezzen a végbél és a végbélnyílás falainak állapotáról, a daganatok vagy aranyér jelenlétéről, az izomtónusról, a medenceüregről és a közeli szervekről (prosztata, méh). A digitális vizsgálat során nyert adatok mintegy 80-90%-a teljes mértékben összehasonlítható a későbbi műszeres vizsgálatok eredményeivel.
Anoszkópia
A fenti vizsgálatok során kapott adatok megerősítése érdekében a betegnek anoszkópiát kell végezni. Az anoszkópia az anális csatorna vizsgálata és a leginformatívabb módszer az aranyér diagnosztizálására, amelyet különböző kialakítású speciális csövek segítségével végeznek. Az anoszkóp egy kis cső formájában készül, amelynek hossza 8-12 cm, erős fényforrással felszerelve. Az anoszkópok lehetnek eldobhatóak vagy újrafelhasználhatóak, ferde vagy egyenes végűek, és oldalablakkal is rendelkezhetnek a megtekintéshez.
Az anoszkópot nem csak a diagnosztikai folyamatban használják, hanem számos sebészeti beavatkozás szerves része is. Az anoszkópia során meghatározható a belső aranyér mérete, száma, elhelyezkedése, változásai (gyulladás, vérzés, erózió), valamint felmérhető a mobilitás és a prolapsus mértéke.
Szigmoidoszkópia
A pontos diagnózis felállítása és a végbél és a vastagbél egyidejű patológiáinak (polipok, daganatok, fekélyes elváltozások, vastagbélgyulladás különböző formái, diverticula) azonosítása érdekében a betegnek szigmoidoszkópiát (merev szigmoidoszkópiát) kell végeznie. Ez a vizsgálati módszer lehetővé teszi a végbél és a szigmabél egy részének (20-30 cm) teljes vizsgálatát.
Differenciáldiagnózis
Az aranyér diagnózisának fontos állomása a differenciáldiagnózis, melynek célja az aranyérhez hasonló klinikai megnyilvánulásokkal rendelkező egyéb betegségek kizárása. Ilyen patológiák a következők:
- végbélrák;
- vastag- és végbélrák;
- az anális repedés akut és krónikus formája;
- a végbél boholyos daganatai;
- rektális fisztulák;
- végbél prolapsus;
- Crohn-betegség;
- nem specifikus fekélyes vastagbélgyulladás;
- proktitis (fertőzés, sugárzás stb. után);
- magányos végbélfekély;
- endometriózis;
- hipertrófiás anális papillák prolapsusa.
A differenciáldiagnózis céljából az orvos több további vizsgálatot is előírhat (irrigográfia, kolonoszkópia, ultrahang, CT).
Aranyér kezelése
Az aranyér kezelési módszerei a betegség mértékétől és az egyidejű patológiák jelenlététől függenek. Az aranyér kezdeti szakaszában gyakran elegendő a konzervatív terápia. Ezenkívül az aranyér első szakaszában a gyógyulás szkleroterápia vagy elektrokoaguláció segítségével lehetséges. Az aranyér második és harmadik szakaszában célszerű lekötést alkalmazni (latexgyűrűs lekötés vagy varratkötés). Az aranyér harmadik szakaszában a Longo transanalis reszekciós technika produktív kezelési módszernek számít. A hemorrhoidectomia (az aranyér műtéti kimetszése) az aranyér negyedik szakaszának indikációja. A betegség akut időszakában kizárólag konzervatív terápia javasolt.
Konzervatív típusú kezelés
Az aranyér konzervatív kezelése a klinikai megnyilvánulások megszüntetésére vagy enyhítésére és az akut folyamat enyhítésére irányul. A kezelés ezen szakaszában a beteg étrendet ír elő a széklet normalizálására. Egyes esetekben hashajtók alkalmazása javasolt. A páciensnek olyan gyógyszereket is felírnak, amelyek segítenek megerősíteni a vénás falakat. Az aranyér kezelésére szolgáló konzervatív módszerek komplexuma fájdalomcsillapító, gyógyító, gyulladáscsökkentő, helyi véráramlást javító és vérzéscsillapító hatású kenőcsök és végbélkúpok felírását tartalmazza.
Súlyos vérzés esetén a beteg fokozott vérzéscsillapító szereket írhat elő.
Belső és külső aranyér kezelése későbbi szakaszokban
A 2., 3. és 4. stádiumú betegeknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a konzervatív kezelés átmeneti, és mindenképpen hatékonyabb eljárásokra és sebészeti beavatkozásokra lesz szükség.
A későbbi szakaszokban végrehajtott hemorrhoidectomia az aranyér eltávolítását jelenti, melynek során a vénás plexusok teljes kimetszését végzik, ami kiküszöböli a visszaesések lehetőségét.
A legtöbb esetben az aranyér nem igényel sürgősségi beavatkozást (kivéve a súlyos vérszegénységgel járó súlyos vérzést), ezért a betegnek joga van önállóan kiválasztani az orvos által javasolt kezelési módszereket. Csak egy orvos vizsgálat után tudja meghatározni, hogyan kell kezelni az aranyér egyik vagy másik szakaszában. Mivel az aranyér sok gondot és állandó kellemetlenséget okoz, tünetei kellemetlenek és fájdalmasak, a betegek gyakran szívesen vállalják, hogy radikális kezelési módszerek segítségével megszabaduljanak ettől a betegségtől. Az aranyér kezelésének ára a szakosodott klinikákon a folyamat előrehaladott stádiumától is függ, így a páciens számára a legjobb megoldás az aranyér azonnali kezelése a diagnózis után.
Ennek a betegségnek a prognózisa a stádiumától függ, de szinte minden esetben kedvező.
Az aranyér megelőzése
Az aranyér megelőzésének alapja a végbél ereiben a véráramlás zavarához hozzájáruló tényezők megelőzése vagy megszüntetése, valamint az emésztőrendszer normalizálása.
Fontos a betegségek azonnali kezelése, amelyek klinikai megnyilvánulásai a hasmenés és a székrekedés lehet, valamint a táplálkozás normalizálása és racionalizálása.
Az aranyér megelőzése érdekében rendszeres higiéniai eljárásokat kell végezni, a székletürítés után alaposan meg kell tisztítani a végbélnyílást, puha típusú papírt kell használni, ha szükséges, megtagadni a WC-papír használatát és a végbélnyílást szobahőmérsékleten történő mosással.
Az ülő életmódot folytató embereknek be kell építeniük a testmozgást a napi rutinjukba, és többet kell sétálniuk. Az aranyér első tüneteinél kerülni kell minden nehéz fizikai tevékenységet.